Marc Tourneuil (Gad Elmaleh) a legnagyobb európai bank, a párizsi Phenix igazgatójává válik, amikor főnökéről kiderül, hogy haldoklik. A befektetők azonban csak bábnak akarják használni, ezért is választják pont őt, alábecsülik képességeit. Ő azonban elképesztő erővel és ésszel rácáfol minden elképzelésükre és túljár az eszükön. Sorra próbálják aláásni hatalmát, különféle trükkökkel, téves befektetésekkel, hogy a bank hírneve miatta megromoljon, a részvények ára lemenjen, és az egész cég az amerikaiak kezébe kerülhessen. Azonban Marc végig egy lépéssel előttük jár, néha bennfentesen a játék közben ki-kiszól a nézőkhöz egy csípős mondatot, majd folytatja a párbajt. Közben megnyílik előtte a világ legtehetősebb embereinek köre, modellekkel, elnökökkel és olajsejkekkel tömött fogadásokra jár. Mindent a pénzért csinál, közben családja darabokra hullik, ami ellen nem is tesz semmit, ez az egész túlnőtt rajta. Maga a film az ő útját mutatja be, hogy vált egy tanácsadóból Franciaország egyik legjelentősebb emberévé, azonban nem ez a lényeg, hanem ami mögötte van.

 „Amit elveszünk a szegényektől, azt a gazdagoknak adjuk!” – hangzik el egyik beszédében, amit a befektetők kitörő üdvrivalgással fogadnak. Nagyjából ez a fő mondanivalója a filmnek, hogy mennyire undorítóan zsákmányolja ki a bankok rendszere a kisembereket, hogy ezzel még gazdagabbá tegyék a befektetőket. Ráadásul, míg a nép számára ez létkérdés, addig ők csak egy játékként tekintenek rá, egy mocskos játékként, amibe ha beszálltál, soha többé nem hagyhatod abba. A főszereplő karakterének jelleme pont emiatt megkérdőjeleződik számtalanszor a film folyamán, hiszen pontosan tud mindent, túl is jár a korrupt, kapzsi amerikaiak eszén, és feldereng a lehetősége, hogy alapjaiban ingatja meg az egész rendszert. Ám amikor válaszút elé kerül, inkább a hatalom felé húz, kiderül, hogy összes kis terve, melyek a szegényeket szolgálták volna, a saját pocíziójának megrögzítésére szolgált és semmilyen jó szándékot nem tartalmazott. Valahogy mégis, minden aljasságával együtt pozitív kép maradt meg bennem róla, hiszen a többiek erkölcstelen aljasságánál ezerszer elfogadhatóbb és okosabb, de semmiképp sem egy hős.

  A Bennfentes játék nem kifejezetten egy közönségfilm, a közel két órás játékidő főként a banki világban zajlik. A hatalom minden rohadt fogát megmutatja, leleplezi a pénzügyi világ minden undorítóságát. Ezt természetesen lehetetlen mai értelemben vett izgalommal és látvánnyal ábrázolni. Ettől függetlenül a film nagyon feszült, és érdekes, állandóan tervek végkimenetelén agyalhatunk, a fényképezés is nagyon dinamikus és eredeti. Főleg olyanoknak ajánlanám, akiket érdekel a hatalom és a pénz problematikája és annak minden gonosz kis részlete, mert számukra minden bizonnyal izgalmas és érdekes lesz. Erre a hazai művész mozikban augusztus nyolctól van lehetőség.  Akik viszont könnyed szórakozásra vágynak, azok semmiképp se válasszák ezt a francia nyelvű mozit, inkább üljenek be valami nyári blockbusterre. 

Bennfentes játék

színes, feliratos, francia filmdráma

Eredeti cím: Le capital

Stéphane Osmont regényéből a forgatókönyvet írta  Costa-Gavras, Karim Boukercha és Jean-Claude Grumberg

Szereplők: Gad Elmaleh (Marc Tourneuil) Gabriel Byrne (Dittmar Rigule) Natacha Régnier (Diane Tourneuil) Céline Sallette (Maud Baron) Liya Kebede (Nassim) Hippolyte Girardot (Raphaël Sieg) Daniel Mesguich (Jack Marmande)

operatőr: Eric Gautier
vágó: Yannick Kergoat, Yorgos Lamprinos

Forgalmazza: Parlux Entertainment

Hossza: 113 perc

Korhatár: 16

Haza premier: 2013. augusztus 8.