asdf

Bálnaeledelként végeztem, de ezt a legkevésbé sem sajnálom!

Nathaniel Philbrick sem úszta meg - bár a jogokért kapott vaskos csekk miatt bizonyára nem is bánta -, hogy a könyvéből, a nemzetközi és hazai kritikákból kiindulva, középszerű, pátoszos adaptációt készítsenek. Holott az alapanyag adott volt egy grandiózus, lélekemelő és sokkal mélyebb mozihoz.

Ha van valami, amit megtanultam Hollywood-tól, akkor az az, hogy mindennek van egy előzménytörténete. Ez a tézis nem csak a filmekre, a regényekre is igaz. Ebben az esetben a világ egyik legmeghatározóbb és legmeghatóbb története, a Moby Dick, ami Ahab kapitány története meséli el, is egy megtörtént eseményen, az Essex cetvadász hajó tengeri tragédiáján alapult. Nathaniel Philbrick ezt a drámáját dolgozta fel A tenger szívében című könyvében, ami különlegesebb annál, mint amit első ránézésre sugallni „akar”. A történet mélyebb értelmezéshez és átélhetőségéhez tudni kell azt is, hogy a cetvadászat akkoriban egyáltalán nem luxusból zajlott. Ennél sokkal „prózaibb” oka volt: a bálnazsírt megfelelő felhasználási körülmények mellett jó minőségű olajjá lehetett átalakítani, amit az elektromos gépek üzemeltetésére - például világosítás - használtak fel. Az 1820-as években a gazdagság és újabb világok felfedezésének érdekében rengeteg bálnavadászati expedíciót indítottak. Végül ez is okozta az Essex hajó tragédiáját. Ezek az óriás emlősök voltaképpen a tengeri világ „Godzillái”, amit a regény kiválóan és egészen megrendítően ábrázol. Csakúgy, mint az Essex legénységének reményét, szenvedését és túlélését.

A-tenger-sziveben-In-The-Heart-Of-The-Sea-book

Nathaniel Philbrick regényében az a legjobb, hogy húsig-csontig hatol, és átjárja egyfajta dokumentarista „életérzés” is. Egyáltalán nem kegyelmez, nem finomkodik, nem próbálja úgy árnyalni a történetet és a körülményeket, hogy az hősiesebb legyen annál, mint amilyen valójában az. Mert hogyan is lehetne szépen lefesteni az emberevést vagy a vérívást? Sehogy. A tenger szívében egy szükségszerűen mocskos világ, mert a túlélésben soha, semmilyen körülmények között nincsen semmilyen költői, semmilyen pátoszosság. Az ember, még a legnagyobb kilátástalanságban is, az utolsó leheletéig küzd az életéért. Még akkor is, ha ennek érdekében le kell mondania olyan luxusdolgokról, mint az emberség vagy a méltóság. Erről szól a történet, amit a remek táj-és cselekményleíró részek mellett az önéletrajzi és oknyomozói elemek tesznek még hatásosabbá, realisztikusabbá és emberközpontúvá. A végletekig kidolgozott tájleírásoknak köszönhetően nem egyszer éreztem úgy magam olvasása közben, mintha a kezemben is ott lenne a cetvadászok nemes fegyvere, és az árbocnál lógva egyszerre dacolok a viharral, a jeges hullámokkal és a tengerek ádáz szörnyetegével.

Stilisztika szempontjából minden téren érett könyvről van szó. A dialógusoknak súlya és tétje volt, ráadásul jól érzékkel keverte a fikciót a valósággal: a különböző feljegyzésekből és naplókból is használt fel részleteket, hogy felturbózz, és magasabb szintre emelje a párbeszédeket. Ennél a pontnál meg kell említenem a kutatómunkát, ami a történet valódi erejét, kohézióját és esszenciáját képezte. E nélkül nem kaphattunk volna olyan pontos és hiteles korrajzot, mint ami végül a kész műbe bekerült. A regényes leírás mellett, ha már igaz történetről beszélünk, jó találkozni bizonyítékokkal is: fekete-fehér fotógráfiák mellett megtudjuk, hogy mi lett az Essex legénység túlélőivel. Hogy miként tudták feldolgozni a feldolgozhatatlant. Például Owen Chase - a filmben Chris Hemsworth alakította - néhány évvel a tragédia után folyamatos fejfájásra panaszkodott, 1868-ban pedig elmebetegnek is nyilvánították. Ennél talán nem is lehetne hitelesebben leírni, hogy milyen lelki és pszichés áldozatokkal jár maga a túlélés. Jól rávilágít arra, hogy a „stáblista legördülése után” nem a pátoszos happy end, hanem a még nagyobb nyomor következik. Ez a fajta kendőzetlen valóság pedig nagyon jól áll a regénynek és a történetnek.

Nálam itt kezdődik egy igazi könyvélmény, még úgyis, hogy egyáltalán nem szépirodalmi műről beszélünk. Nathaniel Philbrick könyve sem fog soha a világörökség részévé válni, és fikarcnyit sem járul hozzá a nyelv-és az irodalom műveléséhez. De nem is biztos, hogy ez volt a célja. Ha minden igaz történetet ilyen szinteken dolgoznának fel regényformájában, akkor az emberiség sokkal műveltebb lenne, mint most. Érdemes elolvasni, csak ajánlani tudom!

Nathaniel Philbrick: A tenger szívében
(Eredeti cím: In the Heart of the Sea: The Tragedy of the Whaleship Essex)

Fordította: M. Szász Anna
Kiadó: Cartaphilus kiadói Kft.
2990 Ft

Értékelés: 9/10

Megosztás facebookon