Néz a kamerába és undorítóan fröcsögve isteníti szexuális potenciálját, miközben a prűdebb nézők már kapásból felállnak és ott hagyják a mozitermet. A sablonos péniszkultusz közben átcsap egészen tűrhető monológba, ráadásul szelektálja is az olyanokat, akik amúgy is kényelmetlenül éreznék magukat a későbbiekben. Ennek köszönhetően a kezdeti pánik alábbhagy, nem is olyan rossz ez. Jude Law tizenkét éve ül a sitten valami rablásos ügy miatt, de csupán azért, mert nem dobta fel főnökét, így gyakorlatilag helyette hűsült. Most azonban eljött a szabadulás pillanata, a társadalomból teljesen kiszakadt Dom (mondjuk figuráját nézve valószínűleg sosem viselkedett másképp) újra London utcáit rója, hogy behajtsa tartozását.

Nagyjából így veszi kezdetét a cselekmény, amely elég sokszor próbálja felháborítani a közönséget több-kevesebb sikerrel. Van itt vér, szex, mellek, drogok, rengeteg alkohol és körülbelül minden perce jut egy basszdmeg is. Közben Dom Hemingway megmutatja, mennyire tökös és utánozhatatlan simlis is valójában. Az a tipikus olyan régóta ültem sitten, hogy azt sem tudom, milyen a világ jelenleg féle sztori, ahol a régi idők rablója megpróbálja felvenni a harcot a modern kor bűnözőivel. Vagyis ez egy pillanatra sem merül fel benne, hiszen egója nem engedi belegondolni, hogy bárki jobb lehet nála, de azért ez a problémakör is felmerül útközben.

Főhősünk egyre jobban szétcsúszik, ami egy idő után azért kezd unalmassá válni, mert más szinte nem is történik, ekkor viszont végre valami komolyabbat is láthatunk. Előjön a lélektan és a motivációk, végre fény derül rá, hogy Dom nem csupán az a laza figura, hanem neki is megvannak a komoly magánéleti problémái. Ráadásul elég súlyosak, igazából ezek elöl menekül ebbe az állapotba rendszeresen. Viszont olyannyira csak a főszereplőre koncentráltak, hogy mellette az egyébként ötletesen megírt és jó mellékszereplők totál háttérbe szorulnak, nem kapnak akkora megvilágítást, amekkorára szükség lenne.

Ilyenkor esnek abba a hibába a készítők, hogy hirtelen túldramatizálják az egészet, amitől elveszik a film egysége, de ezúttal igyekeztek fenntartani a stílust és a hangulatot végig. A sztori nagyon szórakoztató, de nincs benne semmi extra, nem szögez a képernyőhöz, nem nyit fel semmi újat, csupán van és jó és kész. Jude Law úgy néz ki, mintha Farkas szerepére készülne a Mocsok című film forgatásán. Nagyjából ez igaz az egész filmre is, ettől viszont teljesen elveszíti egyediségét és beáll a rosszfiú a jófiú típusú alkotások sorába. A Dom Hemingway egy teljesen élvezhető és jó, de középszerű alkotás. 

Vannak benne tökös beszólások, remek poénok, jó figurák, dráma és még a Trónok harcából ismert Emilia Clarke-ot is láthatjuk színészkedni a vásznon. Láthatunk egészen jó vágásokat és filmes megoldásokat is, a fordulópontoknál elhelyezett feliratszlogenek szintén jók, régivágású moziélmény hatását keltik a nézőben. Minden tök szuper, jól szórakozunk, de Dom Hemingway ennél többet nem nyújt, nem fog kultikussá válni, nem tesz semmi maradandót. Arra a másfél órára viszont, amíg azonosulhatunk vele, megszeretjük, jól elvagyunk vele, de később nem hiányzik. Olyan, mint egy középiskolai barát, akivel véletlenül összefutsz az utcán, beültök egy kávéra és jót röhögtök a múlton, majd mentek utatokra és újra nem látjátok évekig egymást. 

GYÁRTÁS ÉVE, ORSZÁG: 2014, UK
RENDEZŐ:Richard Shepard
SZEREPLŐK:Jude Law, Richard E. Grant, Emilia Clarke
MŰFAJ: vígjáták, dráma, krimi
PRODUCER: Ivan Dunleavy, Jeremy Thomas
MOZI BEMUTATÓ: 2013. december 12. 
ÍRÓ: Richard Shepard

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!