Éljük az életünket, tesszük a dolgunkat, de egy idő után felütheti a fejét a gondolat, hogy mit is csináltunk eddig, merre fogunk még bolyongani a lét kiszámíthatatlan ösvényein. A házmester úgy gondolja egyik pillanatról a másikra, hogy felhagy az eddigi életével – hátra hagyva mindent – és egy párizsi lakóház épületének a gondnoki pozíciójának terhét veszi a vállára. Az ismeretlen múlttal rendelkező Antoine egy új környezetbe kerül, ahol a hétköznapi emberek problémáin akarva, vagy akaratlanul segít. Az öncélúság fogalma teljesen kiégett a természetéből, csak csendesen végzi a karbantartói feladatait, miközben a háztömböt benépesítő lakókkal felületes kapcsolatot alakít ki. A depresszió mederében tobzódó zenész mélyrehatóbban megismerkedik egy idősödő, mentális problémákkal küszködő hölggyel (Mathilde), aki egyben a munkáltatója is. Kettejük kiégett életformája központosul a mozi hátterében, ahol céltalanul próbálnak még kisajtolni egy parányi szikrát az életükből. Az akarat hiánya és a kedvtelenség se előre, se hátra nem vezényli a főhősöket, nincs egy irányt mutató kéz, hogy merre tartsanak tovább.

Antoine hétköznapjai csak a munkával, ivással és a közeli parkban való merengéssel telik. A semmitmondó életébe beférkőznek a lakók vélt és valós problémáikkal: a szabály tisztelő harmadik emeleti kispolgárt bosszantja a fiatalon megsérült ex-sztár focista lopott kerékpárjai, a környéken kódorgó hajléktalan „szektás” biztonsági őr pedig lakhatási gondokkal küzd. A házmester már nem ad, és nem vesz el az élettől, csak üres tekintetével szolgálja ki a ház és a körülötte élőket. Mathilde, aki céltalanul erőszakolja a saját életét, mindig új dolgokba kezd. Ahogyan Antoine, ő sem vágyik már semmire, de még lázasan próbál kapaszkodni valamilyen „világmegváltó” elfoglaltságba, hogy tehetetlen nyomorát enyhíteni tudja. Az antik párizsi épület az évek múltával megkopott és berepedezett, akárcsak Antoine és Mathilde élete. Utóbbi házúrnő próbál az épület hangyányi problémájának megoldásával egy kis színt vinni a szürke életébe, de férje Serge ésszerű okok miatt akadályozza őt. A régi építésű párizsi lakóházak veszélyességére felhívó kezdeményezése is balul sül el, így sokkal lejjebb zuhan a kiüresedés delejében. Csak a házmester irányt mutató, segítő keze adhatja vissza Mathilde hitét. Antoine depressziós életében is elérkezik a pillanat, amikor szembe kell néznie a saját problémájával, ami felborítja a házba beilleszkedett létformáját. A hátrahagyott múlt kísértése visszatér egy hozzátartozó váratlan megjelenésével és továbblépésre kényszeríti a karbantartót.

A tragikomikus cselekmény mentes minden mesterkélt nyugati erőltetett poéntól, csak a hétköznapi élethelyzetek generálta humort kapjuk, ami rendkívül pozitívan hat a megszaporodott nyári tucat vígjátékok között. Frank képkockák lévén a depressziós történet remekül vegyül néha abszurdabb komédia elemekkel, kimért, lassú hangulatot teremt Pierre Salvadori rendező, a francia filmek stílusához hűen. A lassú folyású cselekmény vegytiszta élethelyzeteinek poénja megmosolyogtatóvá teszi a drámai depressziót. Érdekesnek hathat a korosodó nézőknek az élettől való elidegenedés fogalmának jelentkezése, mondhatni egy abszurd tanmesét szolgáltat Salvadori a depresszióról.

Összhatásban, egy komplex mögöttes tartalmú vígjátékot kapunk, ami a korosodó szűkebb rétegnek lehet érdekes. A hétköznapi élethelyzetekből adódó poénok bármilyen korosztályt meg tudnak nevettetni és akár elgondolkodtatni is, így bátran ajánlott mindenki számára a francia szerzői éterből érkező alkotás.

A HÁZMESTER

Színes, feliratos, francia dráma

Eredeti cím: Dans la cour

Szereplők: Catherine Deneuve, Gustave de Kervern, Féodor Atkine

Rendezte: Pierre Salvadori

Forgatókönyv: Pierre Salvadori, David Léotard

Producer: Pierre Salvadori, Philippe Martin

Fényképezte: Gilles Henry

Vágó: Isabelle Devinck

Zene: Grégoire Hetzel, Stephin Merritt

Hossz: 97 perc

Korhatár: 16

Országos bemutató: 2014.07.17.