A végeredménnyel az a legnagyobb gondom, hogy egy fikarcnyit sem akart több lenni tipikus sportdrámánál. A Creed-del is ez volt a bajom. Meg tudom érteni, hogy miért szeretik annyian, mert tény, hogy volt hangulata és sajátos gettó-környezete, viszont a script semmivel sem volt jobb a hasonló alkotásoknál. Bíztam benne, hogy a Pelé afféle jó úttörő módjára bebizonyítja, hogy lehet giccsmentesen is bemutatni egy kivételes sportember életét. Nagyot tévedtem, de mielőtt ebbe belemennénk, nézzük meg kicsit a történetet. A pilot önmagában abszolút ambiciózus vállalkozásnak számít, ugyanos a legendás „labdakergető” életét több szakaszban próbálta ábrázolni. Láttuk a tehetségét épp csak felfedező „kis” Pelét, a hétköznapi hivatással rendelkező fiatal felnőttet, és végül azt a labdarúgót, aki kiragyogott a brazil válogatottból.

A probléma mindezzel az, hogy a tömény ömlengés mellett az egész narratíva teljesen kiszámítható és önismétlő volt. Újra és újra - némi képjátékkal élve - lejátszottuk ugyan azt a mérkőzést, amelyen, képletesen értve, Pelé folyamatosan egygólos hátrányból áll fel. Írói ötlettelenségre és a „fehér lap” – effektusra vall, hogy folyamatosan az ifjú futballista kishitűségére, önbizalomhiányára építette a támadásait. Hiányzott az a fajta varázslat, ami Pelé játékát is világéletében átlengte. A jó értelembe vett cinkosság, játékosság, önfeledtség kiüvöltött a vászonról. Érezhetően a szerkezet kötöttsége és a koncepció merevsége börtönbe zárta az írói szárnyalást, emiatt pedig abszolút közepes lett a végeredmény. Nagy kár érte, pedig az életút lehetett volna izgalmas és inspiratív. Dehogy egy pozitívumot is említsek: az apa-fiú kapcsolat ábrázolása szépre és mélyre sikeredett. Nagyszerűen átjött a „fiam teljesítse be az én álmaimat” – hitvallás. Remek volt nézni és érezni a kettejük között vibráló különleges érzelmi kapcsolatot. A mérleg pozitívum serpenyője ezzel ki is ürült sajnos. Ha már a történet óvodás szinteken mozgott, akkor legalább a technikai megvalósítás lehetett volna egyedi vagy legalább korrekt. Sajnos ez sem valósult meg. A játékosok mozgása és a futballtörténelem fontos mérkőzéseinek CGI- technológiája a Góóól! című film legkínosabb pillanatait jutatták az eszembe. Megértem, hogy nem lehet hitelesen rekonstruálni azt a fajta futballhangulatot és atmoszférát, ami egy-egy stadionban el tud uralkodni, ám ez nem jelenti azt, hogy meg sem kell próbálni. Kínos volt.

Beszélhetnék a színészek alakításáról, viszont nem tudok, mert sem a grundon futballozó mezítlábas Pelét, sem pedig a brazilok fiatal sztárját nem ismerem. Archív felvételeket láttam róla, de én már Lionel Messi (gesztus)világába születtem bele. Ettől függetlenül Kevin de Paula, aki a sztárrá váló futballistát alakította, megpróbálta a képességéhez mérten a legjobban teljesíteni. Látszott rajta, hogy a „lábában” cipeli azt az örökséget, amit a világklasszis játékos letett az asztalra.

Pelé hiába a világ legjobbja, az érdekes, inspiratív életrajza fájóan, hozzá méltánytalanul lett bemutatva. Szerencsére nem vesz el semmit a futballista érdemeiből, viszont hozzá sem tesz semmit. Nem sikerült emlékezetes memoárt festeni egy kivételes képességű ember köré. Nagy kár érte!

MoziStar: 5/10