asdf

Szerencsére csak a madarak kaptak dührohamot!

Természetesen távolról sincs szó arról, hogy az Angry Birds különleges alkotás lenne, sőt azt sem bizonyította be, hogy van értelme a létjogosultságának, viszont sikerült túlteljesítenie az elvárásaimat. A végeredmény egyáltalán nem lett értékelhetetlen.

Miért is volt erre szükség?

Mielőtt rátérnék a negatívumokra, szeretnék szembe menni a magyar pesszimistakultúrával, ezért rögtön az Angry Birds erényeivel kezdeném, ami véletlenül sem a remekbe szabott forgatókönyvbe, a különleges figurákba vagy az egyedülálló, forradalmi rajztechnikában keresendő. A film legnagyobb ereje, hogy hatással van a kisebbekre. Szinte az első perctől az utolsóig lekötötte és megnevetette őket, amivel a Zootropolis óta nem találkoztam hasonlóval moziban, pedig jó mazochistaként sikerült végigülnöm olyan alkotásokat is, mint a jegesmedvéket megszégyenítő Norm vagy az orvosi értelemben is a retardált IQ-szintet megütő Blinky Bill. Bár az Angry Birds kanyarban sincs a Disney idei remekművétől, azért az előbb felsorolt két filmre köröket ver. Nem csak minőségben, hanem látványban is.

AngryBirds_jelenetfoto (2)Bátorkodom azt állítani, hogy hellyel-közzel ötletesek is voltak a készítők, annak ellenére, hogy a zsánermegszorítások mellett alapkoncepció függőségben is szenvedtek. Elképzelni sem tudom, hogy milyen kínkeservesen születhetett meg ez a film az írószobában, ugyanis egy olyan játékot kellett adaptálniuk, aminek nincs is igazán széles „mitológiája”, amiből meríteni lehetett volna. Nem beszélve arról, hogy amíg az applikációban egy-egy kilőtt madár a becsapódás után tollas pixeldarabokra hullott, addig ezt egy gyerekeknek készült animációs mesében értelemszerűen nem lehetett adaptálni, hiszen akkor az önfeledt nevetés helyett keserves zokogás eső illatú hangja töltötte volna be a termet. Olyan kompromisszumos megoldást kellett találniuk a rajztábla felett, ami a játék szellemiségét keverni tudta a műfaji előírásokkal és a korhatár besorolással. Ez nem lehetett egyszerű dolog, ezért az igyekezetett mindenképp értékelni kell. És akkor nagyvonalakban ki is merült az Angry Birds pozitívumai.

AngryBirds_jelenetfoto (5)Sajnos nagyon látszott rajta, hogy nem szerzői indítatás miatt, kreatív ötlet alapján, hanem produceri behatással, franchise-bővítő indokkal készülhetett el az egészestés mese. Ebből következik, hogy szcenárium egy pillanatig sem bővelkedik meglepetésekben. Egy-két kósza, megmosolyogtató fellángoláson kívül az ötletesség is nagyon hamar elrepült a scriptből. De hogy ne csak rébuszokban beszéljünk róla, nézzük meg, hogy miről is volt szó: az Angry Birds-termékcsalád egyik vezérfigurája, Piros dühkezelési gondokkal küzd, ami miatt képtelen beilleszkedni a madár-társadalomba. Kicsit más, mint a többiek, akik szintén dühösek, csak a szabályoknak és az elvárásoknak megfelelően elfojtják magukat, ezzel afféle műboldogságot megteremtve az összetartó közösségükbe. Megismerhetjük a különleges sziget mindennapjait, Piros barátait - Chuck-ot és Bombát - és a terjeszkedő, tojáslopó zöld Malacokat is, akik végül a főkonfliktust és a madárra szóló háborút okozták. Szerkezet szempontjából olyan, mintha egy kétpályás játékot játszanánk végig, ami igazából nem szól semmiről, mégis, ha az embert jó időben kapja el, akkor, a maga egyszerű módján, szórakoztatni is tud. Nézzétek meg az előzetest, amiből kvázi kiderül az egész film, nem mintha nagy képzelőerőt igényelne a fordulatok papírra vetése.

AngryBirds_jelenetfoto (9)Egyszerű, gyereknyelvű módján megpróbál mélyigazságokat is a fészekbe tenni. Olyanra gondolok, mint az elfogadás, a társadalmi és közösségbeli beilleszkedés és a család fontossága. Különösen kellemes volt, hogy a kelleténél nem akart jobban szájbarágós lenni, és csak udvariasan vont le olyan általános, örökérvényű igazságokat, amiket minden második hasonló gyermekmesében megkapunk. Mindennek ellenére, a teljes összképet nézve, egyszerűen nem értem, hogy mi szükség volt erre a filmre. Illetve tudom: a nagy Angry Birds-márkából akartak még több profitot generálni. Azt a pénzt, amit erre a „lufira” költöttek egyedi, önálló, külső ráhatás nélküli scriptek fejlesztésére is el lehetett volna „szórni”, mert a világnak nem volt szüksége egy Angry Birds-filmre. Egész egyszerűen nincs benne ennyi potenciál. Üzleti szempontból viszont biztosan kifizetődő lesz, mert újrahódítani fognak a piacon a madaras merchandising termékek.

Bármennyire is teljesen felesleges az összkép, a végső nagy boss fight kreatívan lett megoldva. Sikerült a játék esszenciáját - csúzlis bombázás - átmenteni, és úgy megoldani, hogy kvázi szinte a teljes szárnyas arzenál képviseltette magát. Ezért is jár a piros pont! Az animációs technikával sincsen semmi gond: tipikus olcsó munka, de a jobbik fajtából. A karakterek kidolgozottak, a helyszínek színesek és élettel, csipogással bővelkedőek, és az akciószekvenciák is látványosak. Szerencsére nem baltával faragott vizualitással van dolgunk, mint például a Norm esetében.

Hiába vannak alapvetően jó ötletek a viszonylag jól összerakott forgatókönyvben, a középszerű címkefészekből sajnos az Angry Birds sem tudott kirepülni. Viszont az előzetes félelmeimet és elvárásaimat sikerült alaposan felülmúlniuk, ezért jár a magasabb osztályzat. Családosoknak akár még meg is érheti!

MoziStar: 5/10

ANGRY BIRDS – A FILM

Eredeti cím: The Angry Birds Movie
Rendezte: Clay Kaytis, Fergal Reilly
Eredeti hangok: Peter Dinklage, Jason Sudeikis, Bill Hader, Josh Gad, Maya Rudolph, Keegan-Michael Key
Színes, szinkronizált amerikai film
Gyártó: Rovio Mobile, Columbia Pictures
Zene: Heitor Pereira
Írta: Jon Vitti. 
Játékidő: 97 perc
Korhatár: 6
Hazai bemutató: 2016. május 12.
Forgalmazó: InterCom
Megosztás facebookon