A Grincs a legnépszerűbb amerikai gyerekíró, Dr. Seuss 1957-ben megjelent, azonos című képeskönyve alapján készült. Korábban már feldolgozták a sztorit rajzfilmek formájában, de ez volt az első és egyelőre utolsó alkalom, hogy élő szereplős mozifilm készült volna belőle. A feladatra Ron Howard (Apollo 13, Hajsza a győzelemért, Egy csodálatos elme) vállalkozott, míg a címszerepre Jim carrey-t szerezték meg, a narrátor hangját pedig Sir Anthony Hopkins kölcsönözte. Gyerekfilmhez képest elég színes gárda, ami a végeredményen is meglátszik, bár elég vegyes kritikai fogadtatást kapott, pedig remek kis film.

Elvileg ugyebár a Grincsről, arról a bizonyos zöld manóról szól, aki annyira utálja a karácsonyt, hogy el akarja lopni örökre, mégis egy kifalvi kislány történetén keresztül csöppenünk bele a hópehelyben játszódó történetbe. Talán a történet kiegészítése mellett Dr. Seuss világának megálmodása és megalkotása volt a legnagyobb feladat, hiszen gyakorlatilag egy teljesen új univerzumot kellett teremteniük, amely mindeközben kísértetiesen hasonlít a miénkre. Kifalván minden a karácsony és az ajándékozás körül forog, ezt egyetlen kislány kérdőjelezi meg, aki úgy érzi, hogy valahol a csomagok között elveszett az, ami igazán számít, a szeretet. Lehet szidni, de szerintem ez az üzenet önmagában már megér egy tapsot.

Így kerül bele a képbe a legfontosabb szereplő, a Grincs, aki a Kobak-hegyen lakik Max nevű kutyájával és teljes állásban utálja a világot, de legfőképp a karácsonyt, ami tönkretette egész életét. Amikor megismerkedik vele, a kislány egyetlen vágya az lesz, hogy visszadja neki a karácsony szellemét, megdobogtassa poros szívét. Közben Jim Carrey minden idők egyik legszórakoztatóbb szörny alakítását nyújtja, és bár 2000-ben készült a film, tökéletes látványvilágot teremtettek hozzá, ráadásul a maszkmesternek minden szereplőt teljesen át kellett változtatnia. Mondanom sem kell, remek munkát végzett, a Grincs és a Kik kinézete még a mai számítógépes technikák mellett is tökéletesen megállja a helytét, meg is kapta érte az Oscar-díjat. 

A nézőt, legyen az felnőtt vagy gyermek, teljesen magával ragadja ez a groteszk és szürreális, mégis olyan emberi világ, szinte az álom hatását kelti. Mindeközben a komikus géniusznak és a történetnek köszömhetően rendkívül vicces és szórakoztató. Azonban a legnagyobb erénye a filmnek, hogy nem az unalomig rágott tanulságokat akarja a fejünkbe verni, hanem csupán a szeretet fontosságát hangsúlyozza, aminél nincs fontosabb, főleg az elidegenedés világában. Érdekesség, hogy Kifalva volt a legnagyobb díszlet, amit az Universal addig valaha is csinált, míg a filmhez felhasznált műhóval akár kilenc focipályát is megtölthettek volna, ha bárki erre vetemedne. Ezt mutatja a szokatlanul magas, 123 millió dolláros költségvetése is, mely a negatív kritikai felhang ellenére jelentősen megtérült. Azóta eltelt majdnem 15 év és a siker nem fakult, igazi klasszikus karácsonyi mesévé nőtte ki magát, melynek minden ünnepen ott a helye, ezért is esett rá a választásunk.

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!