˝A digitalizációval elveszítjük a mozit˝ - hangsúlyozta a magyar rendező.

A hagyományos filmkészítéshez nagy fegyelem és összpontosítás szükséges, mert a celluloid szalag a digitális adattároló technológiával ellentétben véges kapacitású - fejtette ki, hozzátéve, hogy a ˝digitális rendező˝ akár a végtelenségig ismételgetheti egy jelenet rögzítését és a vágáskor kiválaszthatja a legjobb felvételt, ami ˝elértékteleníti a munkafolyamatot˝.

A ˝celluloid kémiája˝ azt eredményezi, hogy ˝valami mindig mozgásban van˝, a digitális kép pixeljeivel ellentétben ˝a film szemcséi mozognak˝, és ez az egyik oka a mozizás ˝hipnotikus˝ élményének. Továbbá a hagyományos filmnek ez a szemcsés jellege lehetőséget ad a nézőnek arra, hogy távolságtartóan viszonyuljon a filmvásznon zajló történésekhez, míg a digitális képek esetében a néző úgy érzi, hogy benne van a jelenetben. ˝A digitalizáció minden tekintetben értékvesztés. A mozi történetében először egy fejlesztés valójában visszalépést jelent˝ - mondta Nemes Jeles László.

Hozzátette: harcolni fog azért, hogy filmjét celluloid kópián mutassák be, mert ˝meg kell őrizni a mozi varázsát˝. Arra kérdésre, hogy tíz év múlva is hagyományos technikájával dolgozik-e majd, azt mondta, megígéri, hogy nem tér át a digitális technikára. ˝Ha a celluloid tíz év múlva halott lesz, akkor felhagyok a filmezéssel˝ - mondta a rendező. Hangsúlyozta, hogy ezt komolyan gondolja. ˝Különben is készülhetünk a harmadik világháborúra, ha meghal a mozi˝ - mondta Nemes Jeles László.

A Saul fia elkészítéséről elmondta, hogy nem sikerült koprodukciós partnereket találni Németországban, Ausztriában, Franciaországban vagy Izraelben. A kiszemelt partnerek arra hivatkozva utasították el a felkérést, hogy nem bíznak benne mint rendezőben és túl nehéznek tartják a témát egy első filmhez. A Magyar Nemzeti Filmalap viszont ˝minden elképzelhető szempontból segített˝, és végül az 1,5 millió eurós (357 millió forint) költségvetés 70 százalékát az alap támogatása, 20 százalékát adókedvezmények, 5 százalékát pedig a holokauszt zsidó áldozatainak kártalanításáért küzdő nemzetközi civil szervezet, a Jewish Claims Conference (JCC) támogatása révén lehetett összeállítani - mondta a rendező.

A Saul fiát először a berlini nemzetközi filmfesztiválra, a Berlinaléra nevezték, ahol azonban nem válogatták be a versenyfilmek közé, hanem csak a Panorama szekcióban kínáltak helyet. A döntést nem indokolták, de érezni lehetett, hogy ˝nagyon tétováznak˝ - mondta Nemes Jeles László.

Hozzátette, hogy a filmet ˝minden ország megvásárolta, még a marslakók is˝, de németországi forgalmazó nem akadt. Elmondta, hogy a film nem mutat be bűnösöket, a néző ˝egy gépezet működését˝ látja és együtt kell élnie a bűntudattal, mert azt nem tudja áthárítani egyik karakterre sem. ˝Hogyan birkóznak meg ezzel a németek?˝ - vetette fel Nemes Jeles László. Arra a megjegyzésre, hogy a németek igen büszkék arra, hogy feldolgozták történelmüket, a rendező azt mondta, hogy joggal büszkék erre. ˝Annál is meglepőbbek ezek a reakciók˝ - tette hozzá.

A filmről egyebek között elmondta: az volt a célja, hogy a nézőt az érzelmek felől ragadja meg és a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a lehetőségét annak, hogy a néző elmeneküljön az érzelmei elől. Ehhez egyetlen személyre kell irányítani a figyelmet, aminek révén a néző ˝egyfajta követője˝ lesz a film fő karakterének, így csak az jut el hozzá, amiről a filmbéli alak tudomást vesz.

Nemes Jeles László kifejtette, hogy a koncentrációs táborokat bemutató korábbi játékfilmek a túléléséről szóltak, és ez a szemléletmód szükséges volt ahhoz, hogy egyáltalán készülhessenek filmek a témáról. A Saul fia nem ilyen film. ˝Nem a kivételt akartam megmutatni. Azt akartam megmutatni, hogy milyen volt˝ - mondta a rendező.